már nem tudok semmit.csak érzek.azt,hogy napról napra fontosabb nekem.és ettől megijedek.mint mindig.el akarok menni innen!messze.és soha nem nézni vissza!soha!
2010.07.24. 23:56 csibublog
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szazhatvan.blog.hu/api/trackback/id/tr452173909
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Viki0920 2010.08.08. 23:54:30
egyszer eljön a nap, amikor már nem menekülhetünk tovább...egyszer eljön Ő, aki nem enged elszaladni...egyszer megtaláljuk a megfelelő helyet és a megfelelő személyt...és eszünkbe sem jut a menekülés...de hol ez a hely és ki ez a személy??? és megrettenünk-e majd az új érzéstől, vagy teljesen természetes állapot lesz? akarom-e, hogy megtaláljam mindezt? Hisz olyan jó menekülni és nem nézni vissza...
